3 rész

 - Sajnálom de ha gondolják bemehetnek hozzá.

Ne nem akartam hogy bejöjjenek nem akartam az arcukat látni senkit sem akartam látni egyedül akartam lenni a próblémáimmal. De sajnos nem hallgattak rám mert mire feleszméleltem már mindketten itt voltak ( anya, Liam ). Könnyes szemmel néztek engem.

- Sziasztok.
- Jaj istenem kislányom jól vagy? - kérdezte zogokva anyukám.
- Igen anya jól vagyok mikor mehetek haza?
- Holnap.
- Ne már én most akarok haza menni tudod hogy utálom a korházakat.
- Sajnálom de csak holnap jöhetsz haza.
- Sajnálom. - suttogom.
- Nem haragszok csak ne ilyesz meg mégegyszer így létszi.
- Oké hé anya magunkra hagynál egy kicsit Liammel?
- Persze kint megvárlak fiam.
- Oké anya.

Miután anya kiment felnéztem a könnyes szemébe és nem tudtam megszólalni csak néztem. De szerencsére ő törte meg a csendet.

- Miért hugi miért utálsz engem ennyire?
- Nem utállak egyáltalán csak tudod mindig rá emlékeztetsz ha itt vagy hogy én megmenekültem de ő nem nekem kellett volna meghalnom nem neki. És amikor mindig rádnézek ez jár a fejemben hogy ő halt meg és nem én.
- Ne mondj ilyet téged nem veszíthetlek el hallod hugi neked élned kell. - zogokta a bátyám.
- Hé ne sírj mert akkor nekem is kell és nem szeretnék. Nem haltam meg szóval még egy ideig boldogítani foglak.
- Remélem is. - majd elnevette magát és én is csatlakoztam hozzá.
- Tényleg nem mehetek haza?
- Tényleg nem jöhetsz. Hallod ha ki mersz szökni megöllek nem viccelek. Maradj szépen itt és holnap haza jössz velem.
- Hogy érted hogy haza veled?
- Úgy hogy nem itt fogsz lakni hanem nálunk Londonban.
- Nálunk? - ráncoltam a homlokom mert nem egészen értettem.
- Igen a fiúkkal egyházban lakunk és oda költözöl.
- Ne már hogy fiúkkal kell egy házban aludnom az olyan ciki lesz.
- Sajnálom már elterveztem és jössz is mert megvalósítom a tervem téma lezárva.
- Jó
- Oké na akkor most mi megyünk holnap jövök érted.
- Oké sziasztok.

El sem tudtam hinni hogy Londonmban lakjak. Ez egyszerüen hihetetlen. Amikor elmentek az orvos jött be hogy megnézze az eredményeket. Mikor már végzett azt mondta hogy majd két hónap múlva jöjjek vissza kivizsgálásra. Hát nem szuper? Végre elhagyhatom a korházat erre két hónap múlva vissza kell jönnöm. Csúcs.
Másnap amikor felébredtem már Liam itt volt a becsomagolt cuccaimmal.

- Jó reggelt.
- Neked is hugi.
- Mehetünk?
- Persze csak öltözz át.

10 percel később már kész is voltam.

A repülőtér semmit sem változott amikor utoljára itt jártunk. Csak annyiban hogy most már én is elmegyek és nem csak Liam. 2 órás repülő utazás után végre megérkeztünk Londonba.

- Na hugi hogytetszik?
- Nagyon nagy és színes.
- Tudom majd egyszer elviszlek körbenézni.
- Köszi de engem csak a ruha boltok és a buli helyek érdekelnek. - nevettem fel.
- Oké majd azokat is megmutatom neked. Erről jut eszembe hogy ma megyünk egyet bulizni a tiszteletedre remélem nem baj.
- Nem egyáltalán nem. Mehetünk.
- Okés na akkor fogjunk egy taxit és mennyünk haza mert már nagyon fárad a karom a bőröndök cipelése miatt.

20 perc múlva egy hatalmasnagy ház előtt voltunk. Tökre mint egy palota. Nagyon nagy. Na és akkor a belsejéről nem isszólva. Egyszerüen csodálatos.

- Fiúk megjöttünk. - kiáltotta fel Liam.
- Na de én úgy tudtam hogy külön laktok.
- Igen néha meg együtt.
- Aha, és nem szokták rátok azt mondani hogy buzik vagytok?
- De igen szokták de mi tudjuk hogy ez nem igaz. - nevetett fel majd én is.

Miközben röhögtünk egyszer csak lábdobogásokat hallottam és akkor megjelentek a fiúk.

- Na szóval hugi bemutatom neked : Zaynt, Nialt, Louist, Harryt.
- H-h-hello.
- Szia- - mondták egyszerre.
- Liam én inkább felmennék a szobámba ha nem baj.
- Nem gyere csak.

Amikor végre egyedül voltam már nem bírtam tovább és a könnyeim szabad utat találtak hogy eláztassák az arcomat. Mikor már végre abba maradt a sírás elmentem letusolni és átöltözni.

Amikor mindennel kész voltam lementem a fiúkhoz.

- Sziasztok bocsi hogy ilyen sokáig elvoltam de elaludtam.
- Nem baj hugi gyere épp vacsorázunk utána meg megyünk bulizni.
- Oké.

Vacsora után elmentünk a kedvenc helyükre bulizni. Már javában álta buliamikor mi megérkeztünk.
3 órával később már azt sem tudtam hogy fiú vagy lány vagyok.

- Hugi szerintem elég lesz mára a piából.
- Nem mondod meg nekem hogy mikor ihatok és mennyit.
- De képzeld hogy megmondthatom mert én a bátyád vagyok.
- Leszarom elhiheted. Inkánn annak örülj hogy eljöttem veled ide a nagy városba és nem maradtam ott.
- Nem is tudod hogy miket beszélsz.
- De hidd el hogy tudom hogy miket beszélek. És most idehalgass ha megakarod mondani hogy mit csináljak akkor rosszhelyenvagymert nekem nem parancsolhatsz. Világos?
- Majdakkor beszélünk amikor józan vagy.
- Te tudod.

Másnap amikor felkeltem azt sem tudtam hol vagyok. De aztán végre rájöttem hogy Liaméknél vagyok és Harryvel egyágyban.

- Hogy míí? Te meg hogy kerülsz ide az ágyamba? - sziszegem oda Harrynek.
- Nem tudom de nem lehetne halkabban mert még aludni szeretnék.
- Húzz ki az ágyamból most. - majd lerúgtam az ágyról de mint ha észre se vette volna úgy aludt tovább.