2 rész

A baleset óta már 3 év eltelt. Azóta nem vagyok önmagam. Most sem vagyok de ennek én örülök.

- George kérhetek még egy kis füvet?
- Izabella nem volt már elég?
- Nem, lebegni akarok érezni.
 - Jól van te tudod.

Most 18 éves vagyok 15 éves korom óta drogozok és piálok megállás nélkül. A szüleimnek nem tetszik ahogy viselkedek Akkor lett végleges elegük belőlem amikor felvágtam az ereimet. Hogy miért tettem hát azért mert a pasim megcsal engem. Tudom hogy nem így kéne reagálnom erre de én tényleg szerettem Travist. Neki adtam oda a szüzességemet is. De amikor megtudtam hogy megcsalt valami eltört bennem ismét. Ja majdnem elfelejtettem a másik bátyám egy bandában van benne mivel egyedül nem jutott volna ezért egy bandába rakták. Most az a nevük One Direction. Volt hogy eljött hozzánk amikor megtudta hogy mi lett Jamesel. Ilyen volt a mai nap is. Épp ebédeztünk amikor csöngettek. Anyám nyitotta ki az ajtót de akit megláttam attól teljesen elment az étvágyam.

- Szia szivem hogy hogy eljöttél nem úgy volt hogy csak a hétvégén jössz? - kérdezte anyám.
- De igen csak hétvégén nem érünk rá ezért jöttem most ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz szívem.
- Izabella kérlek teríts meg Liamnek is.
- Minek?
- Mert gondolom éhes na siess.
- Nem, terítsen meg magának ha enni akar.
- Izabella menj a szobádba és ki se gyere onnan.
- Szíves örömest úgy sem akarok tovább enni mivel valaki elvette az étvágyamat. - mondtam

Felrohantam az szobámba de nem bírtam vele egy házban maradni mert ha ő nincs most még élne James is.
Ezért kitártam az ablakom és kiszöktem. Az első utam a temetőbe vezetett a bátyám sírjához.

- James nem tudom hogy mit csináljak segítened kell nekem. Nem bírom elviselni tudom hogy nem ő a hibás  de akkor sem bírom tovább segítened kell nekem. - zokogtam - miért hagytál el? Mindketten elmentetek egyedül hagytatok.

Egy ideje csak álltam és sírtam a szakadó esőben. Nem érdekelt senki és semmi csak sírtam és sírtam. Már teljesen átáztam így úgy döntöttem hogy ideje lenne hazamenni. Már majdnem otthon voltam de ekkor egy idegent vettem észre aki engem követett. Nagyon megijedtem és elkezdtem futni ami vajuk be nem volt jó ötlet mert a férfi gyorsabb volt nálam és elkapott. Akkorát sikítottam amekkorát csak tudtam erre akkora pofont kaptam hogy ha nem fogna elestem volna.

- Elhagytál ezt meg kell bosszulnom.
- K-ki vagy t-te?
- A te végzeted.

És hirtelen belém ütött a felismerés.

- Travis te vagy az?
- Rohadt ribanc vagy tudtad?
- Engedj el vagy akkorát sikítok hogy megsüketülsz.
- Gyerünk csak sikíts szeretem ha egy lány ellen áll nekem.

Nem mertem sikítani amúgy sem lett volna semmi értelme a környék kihalt volt. A könnyeim utat törtek maguknak ahogy éreztem hogy hatol belém mélyen. Nagyon fájt de nem bírtam sikítani mert féltem hogy ha megteszem megöl. Így hát az utcán lettem az övé akaratom ellenére is. Miután végzett velem egyszerüen ledobott a földre és belém rúgott.

- Ha bárkinek is elmered mondani megtalállak és megöllek soha ne felejtsd el.

És azzal távozott mintha mi sem történt volna. Én meg alig bírtam felállni annyira fájt a hasam ahol megrúgott.  Nagy nehezen felkeltem de mikor lépni akartam összeestem. Nem tudom mennyi ideje feküdhetek a szakadó esőben a földön mert egyszer csak azt vettem észre hogy egy ember szólítgat engem.

- Hölgyem jól van?
- Igen. - suttogtam.
- Hívjak mentőt?
- Nem kell. - mondtam majd megint megpróbáltam felállni de rossz ötlet volt mert egyből a földön kötöttem ki megint.

- Azonnal hívok egy mentőt.
- Nem kell. - mondtam de a többire nem emlékeztem mert szerintem elájulhattam.

Mire felkeltem már a mentő kocsiban voltam.

- Anyát akarom.
- Hogy hívják önt? Hogy szólni tudjuk a szüleinek.
- Bella Izabella Payn. - majd megint elájultam.

Mikor felébredtem már a kórházban voltam. Hangokat hallottam.

- Sajnálom hogy rossz hírt kell közölnöm magukkal de a lányuknak belső vérzései voltak amit műtéttel sikeresen helyre hoztunk. De van még valami sajnos a lányukat megerőszakolták ezért is volt belső vérzése. Sajnálom de ha gondolják bemehetnek hozzá.