4 rész

Hát ez nem tudom elhinni. Mégis hogy volt képes befeküdni az én ágyamba? Felháborító. Mivel már tudtam hogy nem tudok vissza aludni ezért elmentem letusolni fogatmosni hajatszárítani. A kedvenc ruhámat vettem fel.

Mikor mindennel kész voltam elmentem sétálni egyet de mielőtt elmentem volna hagytam egy üzenetet hogy " elmentem majd jövök." Londom egyszerüen meseszép volt. Nem is tudom hogy eddig miért nem jöttem el ide gyönyörű. 

Nagyon szép. Miko haza értem a fiúk még mindig aludtak. Ezért hát eldöntöttem hogy főzök nekik valamit. Mikor már kész voltam mindennel akkor keztek el lefele jönni. Találjátok ki hogy ki volt a legelső aki lejött? Hát Niall. Nagyon vicces volt.

- Jó reggelt nektek.

- Neked is hugi.

- Remélem nem baj hogy csináltam kaját de unatkoztam.

- Nem baj főleg Niall-nek nem.

- Az biztos hát akkor jóétvágyat nektek.

- Te nem eszel?

- Nem mert én már ettem.

- Oké és még egyszer köszi.

- Nincs mit Louis.

Míg ők ettek én addig felmentem hogy megnézzem hogy hívott-e valaki. Amikor beléptem a szobámba megcsörrent a telefon. Travis volt az. Minden szín kifutott az arcomból.

- H-h-hello.

- Szia szivem mit csinálsz?

- Én semmit. Mit akarsz?

- Én csak szólni hogy ez rossz húzás volt tőled meg a bátyádtól.

- Mi?

- Épp a rendőrségen vagyok a bátyád miatt de ne feledd hogy ha kihutok meghalsz na csak ennyit akartam mondani csáó.

Ezt nem tudom elhinni mit tett Liam? Jesszusom.

Amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam a fiúkhoz.

- Liam mi a faszt csináltál? - kiabáltam rá a bátyámra.

- Mivan most meg mi risszat csináltam csak eszek.

- Ja azt már el i felejtetted hogy feljelentetted Travist?

- Megérdemeltem azután amit csinált veled.

- De arra nem gondoltál hogy mi lesz amikor kiszabadul?

- Nem miért?

- Hát kösz  még te nevezed magad a bátyámnak? Ha mi a faszt csináltam veled hogy ezt érdemeltem tőled?

- Miről beszélsz?

- Arról ha kijut a börtönből nekem végem van érted kampec finitá meghalok. De te erre nem gondoltál csak gyorsan lecsikod hogy megkapja ami ját neki és rám nem gondolsz. - végét már szinte csak suttogtam mert már a könnyek az arcomat áztatták. - Bárcsak nem is lennél a bátyám James sokkal de sokkal jobb volt nálad.

Majd felrohantam a szobámba és bezártam magam mögött. Már vagy 2 órája nem is csináltam mást mint leföl császkáltam és közben a fiúkat küldtem el melegebb éghajlatra. Egy megoldás maradt csak. Amien gyorsan csak tudtam kiszöktem a fürdőbe egy borotva pengéjért. Nincs már megoldás vagy ő öl meg vagy magamat. És inkább én mint ő. A legelső vágás nagyon fájt de a többi már nem is annyira. Már csak azt felejtettem el hogy be kellett volna zárnom a fürdő ajtaját. Mert akkor nem tudtak volna megmenteni.  

3 rész

 - Sajnálom de ha gondolják bemehetnek hozzá.

Ne nem akartam hogy bejöjjenek nem akartam az arcukat látni senkit sem akartam látni egyedül akartam lenni a próblémáimmal. De sajnos nem hallgattak rám mert mire feleszméleltem már mindketten itt voltak ( anya, Liam ). Könnyes szemmel néztek engem.

- Sziasztok.
- Jaj istenem kislányom jól vagy? - kérdezte zogokva anyukám.
- Igen anya jól vagyok mikor mehetek haza?
- Holnap.
- Ne már én most akarok haza menni tudod hogy utálom a korházakat.
- Sajnálom de csak holnap jöhetsz haza.
- Sajnálom. - suttogom.
- Nem haragszok csak ne ilyesz meg mégegyszer így létszi.
- Oké hé anya magunkra hagynál egy kicsit Liammel?
- Persze kint megvárlak fiam.
- Oké anya.

Miután anya kiment felnéztem a könnyes szemébe és nem tudtam megszólalni csak néztem. De szerencsére ő törte meg a csendet.

- Miért hugi miért utálsz engem ennyire?
- Nem utállak egyáltalán csak tudod mindig rá emlékeztetsz ha itt vagy hogy én megmenekültem de ő nem nekem kellett volna meghalnom nem neki. És amikor mindig rádnézek ez jár a fejemben hogy ő halt meg és nem én.
- Ne mondj ilyet téged nem veszíthetlek el hallod hugi neked élned kell. - zogokta a bátyám.
- Hé ne sírj mert akkor nekem is kell és nem szeretnék. Nem haltam meg szóval még egy ideig boldogítani foglak.
- Remélem is. - majd elnevette magát és én is csatlakoztam hozzá.
- Tényleg nem mehetek haza?
- Tényleg nem jöhetsz. Hallod ha ki mersz szökni megöllek nem viccelek. Maradj szépen itt és holnap haza jössz velem.
- Hogy érted hogy haza veled?
- Úgy hogy nem itt fogsz lakni hanem nálunk Londonban.
- Nálunk? - ráncoltam a homlokom mert nem egészen értettem.
- Igen a fiúkkal egyházban lakunk és oda költözöl.
- Ne már hogy fiúkkal kell egy házban aludnom az olyan ciki lesz.
- Sajnálom már elterveztem és jössz is mert megvalósítom a tervem téma lezárva.
- Jó
- Oké na akkor most mi megyünk holnap jövök érted.
- Oké sziasztok.

El sem tudtam hinni hogy Londonmban lakjak. Ez egyszerüen hihetetlen. Amikor elmentek az orvos jött be hogy megnézze az eredményeket. Mikor már végzett azt mondta hogy majd két hónap múlva jöjjek vissza kivizsgálásra. Hát nem szuper? Végre elhagyhatom a korházat erre két hónap múlva vissza kell jönnöm. Csúcs.
Másnap amikor felébredtem már Liam itt volt a becsomagolt cuccaimmal.

- Jó reggelt.
- Neked is hugi.
- Mehetünk?
- Persze csak öltözz át.

10 percel később már kész is voltam.

A repülőtér semmit sem változott amikor utoljára itt jártunk. Csak annyiban hogy most már én is elmegyek és nem csak Liam. 2 órás repülő utazás után végre megérkeztünk Londonba.

- Na hugi hogytetszik?
- Nagyon nagy és színes.
- Tudom majd egyszer elviszlek körbenézni.
- Köszi de engem csak a ruha boltok és a buli helyek érdekelnek. - nevettem fel.
- Oké majd azokat is megmutatom neked. Erről jut eszembe hogy ma megyünk egyet bulizni a tiszteletedre remélem nem baj.
- Nem egyáltalán nem. Mehetünk.
- Okés na akkor fogjunk egy taxit és mennyünk haza mert már nagyon fárad a karom a bőröndök cipelése miatt.

20 perc múlva egy hatalmasnagy ház előtt voltunk. Tökre mint egy palota. Nagyon nagy. Na és akkor a belsejéről nem isszólva. Egyszerüen csodálatos.

- Fiúk megjöttünk. - kiáltotta fel Liam.
- Na de én úgy tudtam hogy külön laktok.
- Igen néha meg együtt.
- Aha, és nem szokták rátok azt mondani hogy buzik vagytok?
- De igen szokták de mi tudjuk hogy ez nem igaz. - nevetett fel majd én is.

Miközben röhögtünk egyszer csak lábdobogásokat hallottam és akkor megjelentek a fiúk.

- Na szóval hugi bemutatom neked : Zaynt, Nialt, Louist, Harryt.
- H-h-hello.
- Szia- - mondták egyszerre.
- Liam én inkább felmennék a szobámba ha nem baj.
- Nem gyere csak.

Amikor végre egyedül voltam már nem bírtam tovább és a könnyeim szabad utat találtak hogy eláztassák az arcomat. Mikor már végre abba maradt a sírás elmentem letusolni és átöltözni.

Amikor mindennel kész voltam lementem a fiúkhoz.

- Sziasztok bocsi hogy ilyen sokáig elvoltam de elaludtam.
- Nem baj hugi gyere épp vacsorázunk utána meg megyünk bulizni.
- Oké.

Vacsora után elmentünk a kedvenc helyükre bulizni. Már javában álta buliamikor mi megérkeztünk.
3 órával később már azt sem tudtam hogy fiú vagy lány vagyok.

- Hugi szerintem elég lesz mára a piából.
- Nem mondod meg nekem hogy mikor ihatok és mennyit.
- De képzeld hogy megmondthatom mert én a bátyád vagyok.
- Leszarom elhiheted. Inkánn annak örülj hogy eljöttem veled ide a nagy városba és nem maradtam ott.
- Nem is tudod hogy miket beszélsz.
- De hidd el hogy tudom hogy miket beszélek. És most idehalgass ha megakarod mondani hogy mit csináljak akkor rosszhelyenvagymert nekem nem parancsolhatsz. Világos?
- Majdakkor beszélünk amikor józan vagy.
- Te tudod.

Másnap amikor felkeltem azt sem tudtam hol vagyok. De aztán végre rájöttem hogy Liaméknél vagyok és Harryvel egyágyban.

- Hogy míí? Te meg hogy kerülsz ide az ágyamba? - sziszegem oda Harrynek.
- Nem tudom de nem lehetne halkabban mert még aludni szeretnék.
- Húzz ki az ágyamból most. - majd lerúgtam az ágyról de mint ha észre se vette volna úgy aludt tovább.

2 rész

A baleset óta már 3 év eltelt. Azóta nem vagyok önmagam. Most sem vagyok de ennek én örülök.

- George kérhetek még egy kis füvet?
- Izabella nem volt már elég?
- Nem, lebegni akarok érezni.
 - Jól van te tudod.

Most 18 éves vagyok 15 éves korom óta drogozok és piálok megállás nélkül. A szüleimnek nem tetszik ahogy viselkedek Akkor lett végleges elegük belőlem amikor felvágtam az ereimet. Hogy miért tettem hát azért mert a pasim megcsal engem. Tudom hogy nem így kéne reagálnom erre de én tényleg szerettem Travist. Neki adtam oda a szüzességemet is. De amikor megtudtam hogy megcsalt valami eltört bennem ismét. Ja majdnem elfelejtettem a másik bátyám egy bandában van benne mivel egyedül nem jutott volna ezért egy bandába rakták. Most az a nevük One Direction. Volt hogy eljött hozzánk amikor megtudta hogy mi lett Jamesel. Ilyen volt a mai nap is. Épp ebédeztünk amikor csöngettek. Anyám nyitotta ki az ajtót de akit megláttam attól teljesen elment az étvágyam.

- Szia szivem hogy hogy eljöttél nem úgy volt hogy csak a hétvégén jössz? - kérdezte anyám.
- De igen csak hétvégén nem érünk rá ezért jöttem most ha nem zavarok.
- Dehogy zavarsz szívem.
- Izabella kérlek teríts meg Liamnek is.
- Minek?
- Mert gondolom éhes na siess.
- Nem, terítsen meg magának ha enni akar.
- Izabella menj a szobádba és ki se gyere onnan.
- Szíves örömest úgy sem akarok tovább enni mivel valaki elvette az étvágyamat. - mondtam

Felrohantam az szobámba de nem bírtam vele egy házban maradni mert ha ő nincs most még élne James is.
Ezért kitártam az ablakom és kiszöktem. Az első utam a temetőbe vezetett a bátyám sírjához.

- James nem tudom hogy mit csináljak segítened kell nekem. Nem bírom elviselni tudom hogy nem ő a hibás  de akkor sem bírom tovább segítened kell nekem. - zokogtam - miért hagytál el? Mindketten elmentetek egyedül hagytatok.

Egy ideje csak álltam és sírtam a szakadó esőben. Nem érdekelt senki és semmi csak sírtam és sírtam. Már teljesen átáztam így úgy döntöttem hogy ideje lenne hazamenni. Már majdnem otthon voltam de ekkor egy idegent vettem észre aki engem követett. Nagyon megijedtem és elkezdtem futni ami vajuk be nem volt jó ötlet mert a férfi gyorsabb volt nálam és elkapott. Akkorát sikítottam amekkorát csak tudtam erre akkora pofont kaptam hogy ha nem fogna elestem volna.

- Elhagytál ezt meg kell bosszulnom.
- K-ki vagy t-te?
- A te végzeted.

És hirtelen belém ütött a felismerés.

- Travis te vagy az?
- Rohadt ribanc vagy tudtad?
- Engedj el vagy akkorát sikítok hogy megsüketülsz.
- Gyerünk csak sikíts szeretem ha egy lány ellen áll nekem.

Nem mertem sikítani amúgy sem lett volna semmi értelme a környék kihalt volt. A könnyeim utat törtek maguknak ahogy éreztem hogy hatol belém mélyen. Nagyon fájt de nem bírtam sikítani mert féltem hogy ha megteszem megöl. Így hát az utcán lettem az övé akaratom ellenére is. Miután végzett velem egyszerüen ledobott a földre és belém rúgott.

- Ha bárkinek is elmered mondani megtalállak és megöllek soha ne felejtsd el.

És azzal távozott mintha mi sem történt volna. Én meg alig bírtam felállni annyira fájt a hasam ahol megrúgott.  Nagy nehezen felkeltem de mikor lépni akartam összeestem. Nem tudom mennyi ideje feküdhetek a szakadó esőben a földön mert egyszer csak azt vettem észre hogy egy ember szólítgat engem.

- Hölgyem jól van?
- Igen. - suttogtam.
- Hívjak mentőt?
- Nem kell. - mondtam majd megint megpróbáltam felállni de rossz ötlet volt mert egyből a földön kötöttem ki megint.

- Azonnal hívok egy mentőt.
- Nem kell. - mondtam de a többire nem emlékeztem mert szerintem elájulhattam.

Mire felkeltem már a mentő kocsiban voltam.

- Anyát akarom.
- Hogy hívják önt? Hogy szólni tudjuk a szüleinek.
- Bella Izabella Payn. - majd megint elájultam.

Mikor felébredtem már a kórházban voltam. Hangokat hallottam.

- Sajnálom hogy rossz hírt kell közölnöm magukkal de a lányuknak belső vérzései voltak amit műtéttel sikeresen helyre hoztunk. De van még valami sajnos a lányukat megerőszakolták ezért is volt belső vérzése. Sajnálom de ha gondolják bemehetnek hozzá.

1 rész

Ma van a nagy nap. Végre leérettségiztem és itt hagyhatom a várost.

 Ilyenkor szokás azt csinálni hogy elmész egy buliba leiszod magad és jól szórakozol és nem sírsz. Hát igen csak nem nekem. Én egyáltalán nem vártam ezt a napot ugyanis ma megy el Liam az x-factorba  szerencsét próbálni hát ha sikerül bejutnia. És ha igen akkor soha többet nem jön haza és én ezt nem akarom.
Persze James mint mindig most is vigasztalni próbál de hiába én csak sírok és sírok.
- Jaj hugi ne sírj annyit most boldognak kéne lenned hiszen leérettségiztél.
- De ő elment James és nem fog vissza térni. - mondtam sírva.
- Dehogynem lehet hogy be sem jut.
- De befog és itt hagy minket.
- Na jól van elég a sírásból inkább oda adom az ajándékodat.
- Ez az amire gondolok?
- Így van ez két jegy a Death Band koncertre.
- Jaj istenem de szeretlek bátyus. - sikítottam fel örömömben hisz ez a kedvenc bandám.
- Ma este lesz szóval gyorsan készülődj ha nem akarod lekésni.
Gyorsan felmentem a szobámba majd a fürdőbe lezuhanyoztam majd gyorsan kisminkeltem magam és elővettem a ruhámat amit gyorsan felvettem és indulásra készen voltam.

Mikor megérkeztünk már ment a koncert de engem nem érdekelt csak az hogy most itt vagyok és bulizok egy jót az én bátyámmal. Amikor vége lett a koncertnek az autóban is csak ezt énekeltünk meg hülyültünk.
Amikor a lámpa zöldre váltott akkor történt minden egy pillanat alatt mi éppen be kanyarodtunk volna amikor egy részeg kamionos nekünk jött.
Mikor felébredtem anyukámat meg apukámat láttam meg akik sírtak és a doktor magyarázott valamit.
- Sajnálom Mr. és Mrs. Payn de a lányuk már majdnem egy éve kómában van szinte már csak a gépek tartják életben.
- Nem halhat meg elvesztettük már a két fiúnkat a lányunkat nem engedem. - zokogta anyukám.
- Sajnálom. - mondta a doktor.
Szóval már egy éve kómában vagyok. Lassan nyitottam ki a szemem de az erős fény nagyon zavarta de nem érdekelt csak azt hogy láthassam James hogy jól van. Nagyon halkan szólaltam meg már azt hittem meg sem hallottak.
- Anya hol van James?
- Kislányom jaj istenem kislányom. - zokogták anyámék.
- Hol van James? - kérdeztem meg még egyszer.
- Sajnálom kincsem de ő nem élte túl az autóbalesetet.
Ekkor ugrott be hogy mi is történt és ekkor változott meg az életem örökre.

Szereplők

Izabella és Harry lánya

Harry Styles

Liam Payn

Louis Tomlinson

Niall Horan

Zayn Malik

Izabella Payn

James Payn

Prológus

Minden azon a bizonyos napon kezdődött amikor egyszerre veszítettem el mind a kettő testvéremet. Azóta nem vagyok önmagam csak árnyéka. A szüleim sem bírnak velem de Liamnek meg nem szólnak a karrierje miatt. Így van az egyik bátyám Liam Payn aki most épp a One Direction egyik énekese lett. Gratulálok neki.
A másik hát igen ő hiányzik a legjobban de ő már nincs velünk mert én voltam olyan hülye hogy elrángattam az egyik koncertre és haza fele meg autóbalesetünk volt én megúsztam de ő nem azóta nem vagyok olyan mint régen. Amúgy a nevem Izabella Payn. Amikor már a szüleim sem bírtak velem mert állandóan drogoztam ittam és felvágtam az ereimet egy olyan emberhez küldtek aki miatt vagyok most ilyen.
De ha nem küldtek volna el talán most már halott lennék és nem ismerhettem volna meg a férjemet sem és a lányomat nem tarthatnám a kezeimben.

Én és a férjem

Bella Styles a lányunk